Akkor most kéretik nem azonnal belém kötni, hogy „attól
függ, mit hívunk csodának”, meg hasonlók.
Ha szabad, én azt javaslom, az olyan eseményeket, amelyek
megtörténtét elképzelhetetlennek tartjuk, tartottuk bekövetkezésük előtt,
szabadjon ezzel a szóval illetni!
És úgy szeretném, ha a tudományban mégannyira eltökélten
hívők IS elismernék, hogy attól még, hogy mi a pici agyunkkal előre nem tudjuk, hogyan, azért még
megtörténhetnek bizonyos dolgok.
Számomra pont az az élet egyik nagy csodája, amikor olyan
események, esemény-sorok következnek be, amiket előre elképzelhetetlen lett
volna kitalálni, mégis, egyszer csak „kész”, megtörtént.
Amikor azt mondjuk, hogy „ezt nem gondoltam volna”!
Valahogy ilyenkor „tapinthatóan” azt érzem, hogy a Jó Isten „belenyúlt”
a Mátrixba, illetve a földi életbe. Mert valahogy ezek az események mindig
pozitív történések….
Ma tipikusan egy ilyen eseményben működhettem közre, hihetetlen
érzéseket „okozva” – remélem, nem csak - magamnak. J
Történt pedig, hogy a Facebook-on, Papp Piroskától kaptam
egy üzenetet, hogy pár napja egy bizonyos Szendrő Attila nevű, a Fogyatékosok Otthonában,
Zsirán élő úriember a következőt posztolta az idővonalán: „egyik nagy álmom ami azt
hiszem sohasem fog beteljesedni, szeretném egyszer Rossini tolvaj szarka
nyitányát elvezényelni egy szimfónikus zenekarnakJ imádom ezt a nyitányt!!!”
Miután november 19-én lesz egy hangverseny a
Bartók Teremben, ahol a Rum Kastélyban fogyatékkal élő, tanuló gyermekek lépnek
fel, egyebek mellett a Savaria Szimfonikus Zenekarral, sőt, Radics Gigivel is
közösen, az alkalom Attila álmának beteljesüléséhez már meg is volt.
Amikor az ember „jó úton jár”, azt onnan biztosan tudhatja,
hogy a dolgok egyszer csak „maguktól” elkezdenek a megfelelő irányba történni,
és pillanatok alatt már célhoz is értek.
Délelőtt fél tízig tudtam beszélni Attilával, a
zenekarral, Sándor János karmesterrel, „véletlenül” kottánk is volt a darabból,
és láss „csodát”, mindenki örült, ráért, és segített. Nem ragozom tovább,
holnap 11-kor Attila próbál a zenekarral…Rossini: Tolvaj szarka nyitánya lesz
műsoron… J
Hát nem csodálatos? És ha minden a terv szerint
alakul, akkor 19-én, 17 órakor, aki szeretné, maga is részese lehet ennek a csodának
(is) és megnézheti, meghallgathatja, hogyan vezényli Attila a Savaria
Szimfonikus Zenekart!
De történt ma egy másik csodálatos esemény is. Az
idén 20. jubileumát ünneplő szombathelyi Hölgy klub tagjai látogattak el
hozzánk. 36-an jöttek el arra a tervezetten egy órás beszélgetésre, illetve
általam tartott beszámolóra, ami zenekarunkat hivatott bemutatni.
Fantasztikus volt látni, érezni az érdeklődését a
rendkívül gazdag életpályát maguknak tudó, szellemileg így a nyugdíjas korukban
is teljesen friss hölgyeknek! Többen közülük évtizedekkel ezelőtt maguk is a
zenekar ügyét szolgálták, vagy olyan rendkívüli személyiségek, mint pl. Benke
Éva tanárnő, vagy Sütő Éva művésznő. Nem is beszélve Kiss-Domonkos Vali
néniről, aki 94 évesen is eljött - úgy, hogy a hatvanas években maga is a
zenekarban csellózott, azóta szinte nem is volt olyan szombathelyi hangversenye
az együttesnek, amelyen ne lett volna ott.
Az jutott eszembe, hogy ilyen aktív, nyitott, kulturált
nyugdíjas éveket kívánok mindenkinek – „így kell ezt csinálni”! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése